Ősi tájnevünk, a Szilágy, Szilágyság hallatán lankás, lapos dombhátak, széles patakvölgyek, erdő koszorúzta bércek, szőlőskertek, művelt területek jutnak eszünkbe. Talán ez a jellegzetessége a szilágysági tájnak.
Honfoglaló eleink a téli-nyári szállásváltáson alapuló legelőgazdálkodásos állattartás folytatásához találtak itt megfelelő környezetet. A gyéren benépesített hepehupák birtokba vétele után állandó telepek, falvak jöttek itt létre már a X-XI. században. A táj történelmének nagy sorsfordulóit, eseményeit ma már csak a helynevek (Vár-hegy, Vérper, Pogányvár, Tatár-domb) őrzik.
  »