Bereck - Bretcu
A település a Felsőháromszéki-medence északkeleti sarkában, az Ojtozi-hágó előterében, a Moldva felé vezető ősrégi kereskedelmi út mentén fekszik.
Lakosainak száma 2800, melyből mintegy 2000 magyar anyanyelvű.
Régi szórványleletek alapján bizonyított, hogy a terület a csiszolt kőkorszak óta lakott hely volt. Kőcsákányok, gömbfejű neolitikumi kalapács került innen napvilágra. A híres berecki bronzlelet bronzbaltát, lándzsákat tartalmazott.
Az Erdélyt Moldvával összekötő utat már a római korban is használták. Itt épült fel a római limest őrző katonai tábor - castrum -, ahonnan Kr. u. a II. századból bélyeges téglák kerültek napvilágra. A tábor Augustia névre hallgatott és Hadriánus császár idejében (Kr. u. 117-138) épült. Napjainkban már a maradványai is alig látszanak. A székelyek magukénak tartják a romokat és hozzájuk különféle eseményeket, legendákat fűznek. Mind az irodalomban, mind a köztudatban a tábor Veneturné vára néven ismeretes.
Az Igaz-Bereck-patak és a Feketeügy közös teraszormán, a régészek által soha fel nem tárt település lehetett, ahonnan sok cseréptöredék került elő. A helyet Farkasvárnak nevezik és sok érdekes szájhagyományt kapcsolnak hozzá az idősebb berecki emberek.
A település híres szülötte Gábor Áron. A forradalmár szülőházának helyén álló házon (a főút mellett a 103-as számú ház) emléktábla található. Szintén a főút mellett található a Gábor Áron-emlékház (89-es szám), ahol állandó kiállítás keretében ismerhető meg a tüzérőrnagy életútja és a forradalom legfontosabb emlékei. (A kulcsot a 99. vagy a 121. szám alatt lehet elkérni, Khell Ödöntől vagy Bodó Csabától.)
A település központjában található a Szent Miklós püspök tiszteletére 1803-1810 között épült római katolikus templom. A régi, középkori templom a mai temetőben állt. Ennek pusztulása után építették fel az újat 1569-ben, amit az 1802. évi nagy földrengés nyomán kellett lebontani. Megmaradt azonban egy 1775-ből számazó, műkincs értékű harangja, melynek latin felirata magyarul így hangzik: "A halottakat elsiratom, a villámokat megtöröm, a szeleket szétoszlatom, ünnepkor a lelkeket házamba hívom. Öntetett Szent Miklós püspök a berecki eklézsia védőszentjének tiszteletére 1775." E harang egyik társát a berecki gyülekezet ágyúöntésre felajánlotta Gábor Áronnak.
A templom szentélye mögötti téren állították fel Gábor Áron egész alakos szobrát 1992-ben.
A főút mellett, a polgármesteri hivatal közelében találjuk a Bem-Petőfi-házat, ahol Bem apó találkozott Petőfi Sándorral 1849. július 25-én.
A római táborral átellenben egy kopasz hegytető emelkedik a völgy fölé, melynek Leányvár a neve. Ezen a helyen erődített települést, középkori erődöt feltételeztek a helyiek, és mondát is szőttek köré.
"Venetúrné várában volt egy óriás s annak egy tündérszép leánya. A vár falai alatt, esténként juhait őrizte egy daliás, fiatal pásztorfiú. A leány beleszeretett. A fiú is viszonozni szerette volna a szeretetet, hisz az egy álruhába öltözött ifjú, hős legény volt. Az óriás észrevette, hogy a fiatalok találkoznak és egy óvatlan pillanatban, egy hatalmas kősziklával agyonzúzta a fiút. A kőszikla még most is ott hever az Igaz-Bereck-patak völgyében. Az óriás lánya, tündéreivel együtt megszökött apja várából, s a szemben levő magas hegytetőn épített új várat magának. Ebben élt kedvese után epekedve, sírva, míg nemsokára meghalt. Benne aztán kihalt az óriások fajtája és átengedték helyüket, az uralmat, a miénkfajta, törpe embereknek. Azóta nevezik Leányvárnak azt a tetőt a bereckiek."
A faluban még látható néhány, a XIX. százdból eredeti formájában megmaradt, felújított parasztház is.
|
|
Vissza
