"A falu fölött emelkedő Szármány, ezen tündöklően fehérlő márványhegy. Ott van a hegy alján a Lázárok ódon kastélya szeszélyes bastyáival, fogrovatos falaival. Ott van a hegyoldalban a ferencesek vidor tekintetű kolostora és temploma, ott a hegytető ormán a büszkén fekvő kápolna, idább egy magaslaton Szárhegy fényes tornyú kacér egyháza, és ezek kiemelkedő festői csoportja alatt a csinos falu terül el, zöld lombok közül kikacsingató házcsoportjaival." (Orbán Balázs)

A település Gyergyószentmiklóstól 6 kilométerre, észak felé, a Szármány-hegy déli oldalán fekszik. Kialakulását a XII-XIII. századra teszik. Nevét valószínűleg a hegyről kapta, azt hívták eredetileg Szár (=tar)-hegynek.

A falu legfőbb látnivalója a Lázár-kastély, másik ékessége pedig, az épület közvetlen szomszédságában található, Ferenc-rendi kolostor.
Az 1669-1752 között, a Lázár István királybíró által adományozott helyen, létesült egyházi épületegyüttes barokk stílusban készült. Ebben a kolostorban élt Kájoni János, Erdély "Pázmány Pétere". Az épület 1875-ben nyerte el ma is látható, végleges alakját.

A római katolikus plébániatemplom egy 1235 körüli, román kori templom helyén épült, 1729-ben, barokk stílusban.

Az 1600-as években Szárhegy a Székelyföld egyik fontos katonai és közigazgatási központjának számított. Az erdélyi fejedelmek is többnyire itt szálltak meg, ha a Székelyföldre jöttek.
A falut többször is megtámadták és felégették a török-tatár csapatok. 1658-ban kozák-tatár sereg tört be Moldva felől. A gyergyóiak megütköztek a támadókkal és le is győzték őket. A legenda szerint a gyergyóiak közül mindössze tizenöten pusztultak el, de az ellenségből több mint ötszázan. Az elesetteket a községen alul egy halomba temették el, amit ma is Tatárdombnak hívnak.

A faluban működő művésztelepet 1974-ben létesítették. Minden év augusztusában, belföldről és külföldről érkező, képzőművészek dolgoznak és találkoznak itt. Ősszel pedig népművészek gyülekeznek az alkotótáborban, és az itt készült alkotásokat valamennyien a községnek ajándékozzák.