Kalotaszeg népviseletére a színek tobzódása és a változatos formavilág jellemző.
Viseletük, bár tájegységenként hasonlóságot mutat, szinte falvanként különbözik valamiben egymástól. Az egyszerűnek egyébként sem mondható öltözet a Nádas mente falvaiban különlegesen "cifra", ebből is ered a vidék "Cifra Kalotaszeg" elnevezése.
Kutatók szerint a kalotaszegi népviselet a legszínesebb, a legművészibb magyar viseletek közül való.

A nők fehérneműként pendelyt hordanak. A szoknya vagy fersing aprón ráncolt, előtte kötényt vagy kötőt viselnek. A női ing nyakból ráncosan hull alá, írásosan díszítik és vállfős ing a neve. Az ing fölött mejjrevalót hordanak, amelynek szinte a teljes felületét pamut- vagy gyapjúfonallal varrják ki. Lábukra fekete vagy piros csizmát húznak.
A lányok viseletének különleges dísze, a gyöngyökkel gazdagon díszített párta. Az asszonyok fejükön, gazdag mintavilággal rendelkező, úgynevezett szőrkendőket hordanak.
Különleges ruhadarabnak számít a muszuly, mely egy kétfelől felhajtott, szépen hímzett, széles - piros, zöld vagy sárga - posztóval pántolt, ráncba szedett, bő, elől díszes köténnyel fedett szoknya. Sajnos napjainkban már keveset lehet látni belőlük.
Szintén ritkán lehet ma már találkozni a dulándléval, a kontyolófátyollal, ami a menyasszony ruhatárának elmaradhatatlan darabja volt.

A férfiak régebben bűgatyát hordtak, napjainkban ezt a posztóharisnya váltotta fel. Ehhez bő inget és fekete csizmát viselnek. Felsőruhaként bujkát hordanak, amit az öregeknek fekete, a fiataloknak pedig piros-zöld színű gépvarrással díszítenek. A téli ruhatár csodálatos, egyedülálló darabja a posztószűr. A legények fejükön zöld pörge, vagy gyöngyökkel díszített kalapot hordanak.

Részlet Gyarmathy Zsigáné egyik írásából (1896).
"... a kalotaszegi lány egy lábon járó tulipán, mert igazán virít nemcsak fiatal szépségük, de gyönyörű tájviseletük is, amelyet még szebbé tesz az, hogy mindig tiszták. Hegyes orrú, magas sarkú piros csizmáikat csak akkor vetik le, mikor a patakban sulykolnak...
Talán akkor a legszebb, a legragyogóbb a kalotaszegi tájviselet, amikor a nép tömegesen, ünnepi díszben a templomba megy. Az utca földje mintha csak lángolna a piros csizmák bíborától, a napsugár pedig sziporkázó fényben törik meg a gyöngyös párták fehér haván. Rojtos selyemkendők, lenge hajfonatok röpködik körül a feltűzött muszulyt és a ráncos kötényt... A legfiatalabb menyecskék szintén elvegyülnek a lányok csoportjában, s talán festőiebbek fehér dulandlé-kendőjükkel, amely alól kicsillog a fejhez simuló kis aranyos fejkötő.
Más csoportokban a legénység bokrétás kalappal, dúsan varrott báránybőr mellrevalóban, rátartós délceg mozdulatokkal közeleg a templom felé, ahol már a korosabbja megelőzte a fiatalságot."

(Forrás: Erdélyi Gyopár 2001/2 - az Erdélyi Kárpát-Egyesület közlönye)