A középkori Kolozsváron eleinte a főtéri templom és a várfalak közé temetkeztek, de az 1585-ös pestisjárvány idején a város vezetősége úgy határozott, hogy a várfalaktól délre fekvő domboldalon alakítsanak ki egy temetőt. Ettől kezdve a lakosság, felekezeti hovatartozás nélkül ide temetkezett.  Mivel a domboldalt Házsongárdnak nevezték, a temető is felvette ezt a nevet. Maga a név vagy egy itteni nagybirtokos (Hasinschart), vagy a német Hasengarten (Nyulaskert) szóból alakulhatott ki.

Az eredeti kis sírkert a mai halottas kápolna körül volt, mely a századok folyamán egyre bővült.
Ösvényei, útjai és az ezek közötti parcellák kezdetben spontán módon alakultak ki. A temető első rendezésére 1885-ben került sor, ekkor számos gazdátalan sírkövet kiemeltek, majd átfaragták őket. Ekkor került sor a temető parkosítására is.

A XVII. századtól a temető egyre inkább az erdélyi szellemi és művészi élet legnagyobbjainak, és a nemesi családoknak a temetkezési helyévé vált, ez utóbbiak díszes sírjai, kriptái a XIX. század első felében jelentek meg.

Az 1970-es években betelt minden sírhely, ezért a körülményes átíratások miatt megváltatlanul maradt sírokat új temetkezőknek osztották és osztják ki napjainkban is. (Az országból kivándoroltak egy-egy sírhelyet több ezer dollár befizetése ellenében válthatják csak meg!)

Az erdélyi magyar kultúra, de egyben az összmagyar művelődéstörténet kimagasló tudósai, írói, költői, építészei, művészei nyugszanak itt, de a többszöri kísérlet ellenére még egyetlen műemlék sírlistát sem sikerült elfogadtatni.

Online térkép