Kántorné Engelhardt Anna (1791-1854) színésznő szegény erdélyi szász családból származott, aki sok keserűség árán küzdötte fel magát egyik legnagyobb művésznőnkké.
Kezdetben beállt cselédnek a német színtársulat operai rendezőjéhez, majd Láng Ádám színész megtanította magyarul írni, olvasni és szavalni. Gyönyörű termete, királynői testtartása, zengő orgánuma a legnagyobb szerepek eljátszására tette alkalmassá.
1809-ben férjhez ment Kántor Gerzsonhoz, majd a következő évben színpadra lépett Pesten. 1818 és 1825 között felváltva játszott Debrecenben, Székesfehérváron és Pesten. 1828-ban a Kassai Dal- és Színjátszó Társulathoz szerződött, 1833-ban a társulat töredékével Budára jött, ahol a Várszínházban játszott egészen a társaság feloszlásáig. Ezután Nagyváradon vendégszerepelt. Miután félreértések miatt kimaradt a Nemzeti Színház tagjainak sorából Debrecenben, majd különböző erdélyi színtársulatoknál játszott.
1845-ben visszavonult a színpadtól, élete utolsó éveit a marosvásárhelyi Lázár József gróf családja körében töltötte. A marosvásárhelyi temetőben található jeltelen sírjára Prielle Cornélia emeltetett síremléket.
Szabadtéren fellépő első jelentős színésznőnk volt, egyénisége Jászai Mariéval rokon. Elsőnek alakította Kisfaludy Károly történelmi darabjainak hősnőit, és ő volt a Bánk bán első Gertrudisa az 1833-as kassai bemutatón.
Fellépett idősebb báró Wesselényi Miklós zsibói kertjében is, ahol az ágyúlövésekkel tarkított szabadtéri előadások során Kántorné, szűnni nem akaró taps közepette, fényes hintón jelent meg a közönség előtt.

Sebesi Jób (1860-1894) a székely népmesék szerelmese volt, Kriza Jánossal és Benedek Elekkel együtt szerkesztették a Magyar Népköltési Gyűjtemény székely anyagát. Emellett hírlapíró és költő is volt. Fiatalon hunyt el súlyos betegségben.

Dr. Bernády György (1864-1938) tanulmányait Kolozsvárott és Budapesten folytatta, először gyógyszerészi, majd jogtudományi oklevelet szerzett. 1896-tól Marosvásárhely országgyűlési képviselője, majd 1900-1912 és 1926-29 között a város legendás hírű polgármestere lett. Nevéhez fűződik Marosvásárhely modern városközpontjának kialakítása, ő látta el vízzel és villanyvilágítással a várost. Polgármestersége idején épült Erdély két legpompásabb szecessziós épülete: a Városháza és a Kultúrpalota.

Bodor Péter (1788-1849), a legendás hírű székely ezermester által készített zenélő kút egykor Marosvásárhely egyik fő nevezetessége volt. A kútba egy olyan szerkezetet szerelt, ami a víz hajtóerejénél fogva a nap bizonyos szakaszaiban szebbnél szebb zenedarabokat játszott. Közöttük szerepelt többek között a Himnusz, a Kossuth Lajos azt üzente és a Rákóczi induló is.
A kút hű másolatát 1936-ban építették fel Budapesten, a Margit-szigeten. Az építmény a második világháború idején megrongálódott, de 1954-ben helyreállították. A legutóbbi időben ismét rendbe hozták, és a kút napjainkban is zenél.

Online térkép