A Királyerdő-hegység
Az Erdélyi-Szigethegységben, a Bihar-Vlegyásza északnyugati nyúlványaként emelkedik a Királyerdő-hegység gyéren lakott, karsztos jelenségekben gazdag, erdő borította meszkőfennsíkja. A délebbre fekvő Béli- és Zarándi-hegységekkel együtt félszigetként nyúlik a Tisza alföldjébe.
A hegységet északon a Bárodi-medence, délen pedig a Belényesi-medence határolja. Ezek nyilvánvaló, domborzatilag is megkülönböztethető határok. Nem így a keleti határ, ahol a hegységet a Vlegyászától csak egy keskeny tektonikus árok (gráben) választja el. Ez a Jád-völgye. A nyugati határt, az alföld felé egyre inkább alacsonyodó Tasádfői-dombság képezi.
Három fontos folyó határolja a hegységet: északon a Sebes-Körös, mely egy ideig, mély szurdokvölgyben halad, kialakítva a csodálatos Vársonkolyosi és Révi-szorosokat, majd kitör a tágas Bárodi-medencébe. Délen a Fekete-Körös, mely áthalad a sűrűn lakott Belényesi-medencén. Keleten a Jád-patak, mely a már említett grábenben alakítja völgyét.
A Királyerdő-hegység nem több 1150 négyzetkilométernél, és teljes egészében Bihar megyében található. Az Erdélyi-Szigethegység alacsonyabb tagjai közé tartozik, legmagasabb csúcsai is alig haladják meg az 1000 méteres tengerszint feletti magasságot (Holdringató-1027m).
Ennek ellenére nem szabad könnyelműnek lenni a túrákra készüléskor. Roppant nehéz a terep bármerre indulunk, télen, nyáron egyaránt. Az utak hiánya, a kiépítetlenség, és a vad táj sokszor nagyon megnehezítik a haladást, de a megkapó táj szépsége és hangulata, kárpótolja a bátor turistát minden fáradságáért.